Való igaz, e művekben nem történik semmi rendhagyó. Sőt, alig is történik bennük valami. Egy úr kispörköltet fogyaszt. Egy férj kimarad néhány napig, kocsmáról kocsmára járva ünneplik egy öreg barátjuk születésnapját. Egy beteg, kivénült alkoholista mereng az elmúlásról és annak különös jeleiről, előjeleiről. Egy másik úr nekifog halat enni. A regény pedig szinte cáfolata mindannak, ami a regényről mint műfajról tudható: egyetlen hatalmas "darvadozás" a Bécs városához címzett fogadóban, ahol a legnagyobb eseményeket az újabb és újabb (egyébként szerény, köznapi) fogások és a kocsmáros bosszantásai jelentik. Lecsupaszult e művekben a valaha oly sokszínű, sokhúrú Krúdy-stílus is. Semmi romantika, semmi szecesszió, semmi fantasztikus színezés, kép, metafora- és hasonlatburjánzás. Szinte kopogóssá, puritánná vált a valaha oly színes Krúdy-irály. És mégis. Ha irodalomtörténetileg kimutathatatlanul is, ha fogalmilag megragadhatatlanul is, de ez a Krúdy az igazi, a végső, a legnagyobb. (Legeza Ilona)
Katt rá a felnagyításhoz
